Jubileumi kiállítás Jászapáti katolikus

nagytemplomában

Szent Kamill rendje 1765–1785-ig, majd 1995-ben telepedett le Magyarországon. Támogatásukkal szerveződtek a Kamilliánus Családok laikusokból álló csoportjai, tagjai Szent Kamill példáját követve sietnek egymás és szenvedő embertársaik segítésére. Kamilliánus Családközösségünk elsősorban időseket, betegeket segít. Ragaszkodnak régi imakönyveikhez, szentképeikhez; végtelen szeretettel beszélnek ifjúkoruk káplánjairól. Ez a felismerés késztetett bennünket arra, hogy adatokat és kegytárgyakat gyűjtsünk, majd kiállítva közkinccsé tegyük kereszténységünk és államiságunk évfordulójának tiszteletére Jászapáti nagytemplomában. A XVI. században épült, az Egri Főegyházmegye második legnagyobb temploma, 3500 fő befogadására képes. Barokká átépítve 1743-ban. Than Mór oltárképek, Vágó Pál és Szirmai Antal szekkó 1904-ből.

Három témakör körvonalazódott: 1. Kegytárgyak (imakönyvek, énekeskönyvek, katekizmusok, rózsafüzérek, kisplasztikák, szentképek stb.) bemutatása. 2. A Jászapátin szolgálatot teljesítő papok, hittanárok, kántorok, sekrestyések, harangozók, valamint a Jászapátin született atyák életútja, munkássága. 3. Egyesületek, társaságok.

Gyűjtőmunkák 2000 elején indult. Helyi újságokban felhívást jelentettünk meg kegytárgy- és adatgyűjtésre. Névsort készítettünk az atyákról. A Városi Könyvtár gazdag helytörténeti gyűjteménye, a plébánia Historia Domusa, Vándorfy János: Jász-Apáthi város egyházának múltja és jelene (Eger, 1895.) című könyv megkönnyítette munkánkat. Sok adat származik az Egri Főegyházmegye sematizmusaiból.1 Ezekben megtaláltuk a legtöbb atya címét is, s őket levélben kértük írjanak röviden életútjukról, munkásságukról. Sok atya megtisztelt bennünket értékes válaszával. Komoly segítséget kaptunk levéltáraktól, könyvtáraktól (Székesfehérvár Püspöki Levéltár, Budapest Magyar Ferences Könyvtár, Ferences Könyvtár Gyöngyös), magánszemélyektől. Így gyűlt össze a kiállítás anyaga, amit a templom kereszthajójában állítottunk ki.

Majdnem 200 kegytárgyból kellett a legértékesebbeket kiválogatni. Olyanokból, mint Pongrácz Ester: Aranykorona többévi kiadása, Jó illatú rózsakert (Buda, 1802.), Új rózsakert 1868-ból Tárkányi Béla szerkesztésében, Magyar kis és nagy officium…, rongyosra forgatott lapok! A családba érkező kis jövevények és az elhunytak bejegyzése az utolsó oldalon. Mici Neyer német nyelvű imakönyvében („Vásárolva Siófokon 1896. február 10-én”) megható családtörténet: „Kedves Gyermekem! Legyél mindig jámbor, istenfélő és szelíd. A szent Istenanya őrizze drága életed. A te szegény, szerencsétlen apád, Károly v. Mecséry meghalt 1895. október 12-én. Ő császári és királyi titkár volt Őfelsége kancelláriáján. Hirtelen, váratlanul hunyt el, engem veled együtt a szerencsétlenségben hátrahagyva. Béke poraira! Élj mindig érte, drága gyermekem! Te 1894-ben születtél Bécsben.” Később a folytatás: „Fiam Boldizsár 1900-ban okt. 20-án született. Kisfiam Imre márc. 14-én 1902-ben született Jász Apátiban. Legyetek boldogok drága gyermekeim. Anyátok soha sem lehet az teljesen!” Kézzel írt imák, énekeskönyvek. Nagy érték számunkra a jászapáti Adria Nyomda kiadásában megjelent Szent énekek, vagy az itt 50 évig szolgáló Fehér kántor úr énekeskönyve. Rózsafüzérek Rómából, Lourdes-ból, nagy szeretettel behozott „ünneplő olvasó”; megkoptatott barna szemek… Feszületek, kisplasztikák, szentképek.

Jászapáti „kőegyház”-át 1391-ben említi először oklevél, valószínű, hogy papja is volt a településnek, de neveket nem ismerünk. A török időkből, 1550-ből ismert az első név, Gergel pap neve (Fekete Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi összeírása. Jászberény, 1968. 125. old.) Várasszói Mátyás plébános a török kiűzése után került ide 1694-ben. Rendkívül energikus ember lehetett, az itt talált szörnyű pusztulásból rendet teremtett. A templomot rendbe hozatta, berendezte. 1698-ban anyakönyvet kezdett vezetni, mely ma is megvan. Őt követte Csomortányi Imre, 25 évig Jászapáti plébánosa. A szájhagyomány szerint nemcsak jó pap, de bátor ember is volt, ugyanis a kurucok egy éjjel a plébániára törtek, követelve az egyház pénzét. Az országgyűlésen, mint nagy képzettségű ember, képviselőként szerepelt. A fönt említett anyakönyv mutatja, hogy ő keresztelte a „jász prédikátor”-t, Rusvai Lőrincet. 1729-ben hagyta el Jászapátit, Egerben lett kanonok. Utána kiváló plébánosok sora következik. A fáradhatatlan Török Mihály plébánossága alatt kezdik barokkizálni és ismét bővíteni a templomot 1743-ban. Littkei Máté a tokaji plébániát cseréli föl az apatival. Híres missziós utakat tesz a mai Egri Főegyházmegye területén. Gyöngyösön a bűnbánati körmeneten mintegy 12 ezer, az ünnepélyes hálaadó processzión pedig 15 ezer ember vett részt. Rendkívüli hatású szónok volt. Ő alapította 1767-ben a Jászság első gimnáziumát Jászapátin. Nevét ma tér őrzi a templom mellett. Steinhauser Antal plébános 1849-ben a híveiből összetoborzott nemzetőrséggel elment Hatvan alá, bár onnan minden siker nélkül hamarosan visszatértek. Halála után az egyházmegye két költői lelkű papja pályázott Apátira, Pájer Antal lett a győztes 1862-ben. Vándorfy így ír róla: „Eleintén hidegen fogadták a jászapáthii hivek; de mindent átölelő szeretete, hatalmas ékes szólása s jeles buzgalma által csakhamar lebilincselte hiveinek szivét.”2 Az idősebb hívek mér visszaemlékeznek Csiffáry Sándor káplánra 1929-ből, aki lelkesen és jól fényképezett tanítványai nagy örömére. Az elmondás szerint a káplánoktól olykor egy-egy nyakleves is gazdára talált, de sokan és szívesen mentek ministrálni vagy éppen focizni a fiatal Treskó, Darvas, Fabriczius atyákkal. Közben nagyot fordult a történelem kereke, kevesebb fénykép, adat került elő az 1950-es évekből. Nehéz, hányatott sorsok jellemezték azokat az időket. A jászberényi születésű Erős István (káplán Jászapátin 1937-ben) 3 évet kapott 1950-ben azért, mert ártatlan emberek „bűneiről” nem tanúskodott. A 3 év leteltével közölték vele, időközben még kapott 5 évet. Végül 6 év után szabadult amnesztiával. A börtönévek sem tudták megtörni magyarságát, emberségét, jó humorát. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy megtekintette a kiállítást.

Folytatódhatna a kiváló plébánosok és káplánok bemutatása, hiszen napjainkig 206 Jászapátin szolgálatot teljesítő atya nevét és sokuk munkásságát ismerjük.

A Jászapátin született és innen távol tevékenykedő atyák közül harmincegynek tudjuk a nevét, legtöbbjüknek az életútját is ismerjük, különösen a Városi Könyvtár helytörténeti anyagában találunk érdekes adatokat. Juhász Máté (1696–1776) minorita szerzetes, költő, drámaíró. Összes munkáját Nagybányán rendezi sajtó alá. A könyv kiadásához nem keres főúri mecénást, szülővárosának ajánlja fel, és nem is csalatkozik. A szülőföld elfogadja messzire szakadt fiának adományát, és kiadja a művet a város költségén. A már említett Rusvai Lőrinc (1707–1755) ferences szerzetes Kelet-Magyarország ünnepelt prédikátora volt. Ő szónokolt a redemptió ünnepén Jászberényben 1745-ben. „Könnyes szemeidet, nedves orcádat töröld meg már idegeneknek eladott szomorú népem! Leteheted már fekete gyászodat, a te régi dicsőséged, törvényes szabadságodat régtől fogva sírván óhajtó nemes jász és kun magyar nemzet”3 – olvashatjuk a szívet melengető beszédében. Ugyancsak büszkén mutattuk be Kerekgedei Makó Pál (1723–1793) apát, egyetemi tanár életútját. Matematika, fizika, logika könyvei jelentek meg. Mária Terézia utasítására részt vett a Ratio Educationis munkálataiban. Baróti Szabó Dávid a Magyar Hírmondó 1793. november 26-i számában írt költeménnyel siratja el a nagy tudóst és szeretetre méltó embert. Balajthy Máté (1732–?) 1761-től az egri csillagvizsgáló igazgatója. Madarassy Ferenc (1762–1838) c. püspök, budai első cenzor, aki jóindulatával kivívja az „írók barátja” címet. Nagy szeretettel és tisztelettel mutattuk be a közelmúlt nagyjait, a Székesfehérváron elhunyt dr. Kiss Istvánt, a Pannonhalmán eltemetett Ambrus Pál atyát. Jászapátiról indult útnak a dr. Beöthy Lajos, Demeter István, Szelényi István, Takács Sándor atya, a Fejér fivérek. Fényképek, újságcikkek illusztrálták annak a tíz atyának az életútját, akik napjainkban teljesítenek áldozatos szolgálatot Máriakálnoktól Miskolcig, Szegedtől Kazincbarcikáig.

Sikerült adatokat gyűjteni az egyház szolgálatában álló hitoktató atyákról (Páll Ferenc, dr. Vízi István, Tassy Ferenc…), kántorokról (Fehér Zoltán 50 év!, Árky Kornél 44 év!), sekrestyésekről, harangozókról.

A kiállítás utolsó nagy egysége az itt működő egyesületek és társaságok bemutatása volt az 1769-ben létrejött Mária Társulattól a 2000-ben megalakult Mária Légióig. A Jászság népe mindig nagy Mária tisztelő volt, a mi templomunk is az Ő nevét viseli. XIV. Kelemen pápa 1769-ben teljes búcsút engedélyezett mindazon gimnáziumban megalakult Mária Társulatra is, melynek nemcsak a tanuló ifjak, de a város lakói is tagjai lehettek. II. József ezt a vallásos egyesületet 1784-ben megszűntette, később azonban – ekkor a gimnázium már Jászberényben működött – ismét visszaállították. Sok adat vár még feldolgozásra az olvasókörökről, a Leány Clubról, Leányegyletről, Földműves Körről, Legényegyletről stb. Pezsgő élet folyt valamennyiben, újságcikkek, fényképek bizonyítják ezt. Minden évben több színdarabot rendeztek a pap vagy a tanító irányításával. Bálok, kirándulások tették színessé programjukat. A színdarabok, bálok bevételét jótékonyságra fordították. Jászapáton nagy cserkészélet volt, két csapat működött, az iparos ifjaké és a gimnáziumé. Különösen híresek voltak táborozásaik (Királd, Kisköre, Bóta, Uppony, Litke stb.). A város értelmisége, iparos- és gazdatársadalma anyagilag támogatta a táborozókat. Igen aktív vallási és közösségi életet élt mindkét cserkészcsapat. 1922-ben alakult újjá a csapat, Kaszap Istvánt választották névadójuknak. A hagyományt folytatva szép cserkészmunka folyt, sajnos 1997 óta parancsnok híján szüneteltetik munkájukat.

A mintegy ezer látogató szóbeli véleménye és a vendégkönyv tanúsága szerint eredményes volt a kiállítás. A Jászságból, de messzebbről is sokan megtekintették. Néhány vélemény a vendégkönyvből: „Nagyszerű ötlet megvalósítását láttam, gazdagodtam általa.” „Csodálatos élményt nyújtott látni a gyermekkori atyákat, felidézni a kedves Szív Gárda órákat. Adja a jó Isten, hogy minél több fiatalnak is példát nyújtson ez az esztétikus és mély érzéseket nyújtó mű.” „A kiállítás megismerteti szűkebb hazánk, a Jászság történetét is, az egész családnak tanulságos.” „Miskolc mellől, Sajóládról voltunk itt. Nagyon dicséretes, hogy a város egyházi emberei emlékét ily módon is igyekszik megőrizni. Hírét elvisszük falunkba.” „A kiállítás nagyon tartalmas, gazdag anyagot ölel fel. Jól mutatja a századunkban bekövetkezett viharokat is. S reménykedünk az újjászületésben, melynek egyik jele ez a szép kiállítás.” „Végre a Jászság egyházi életének kiemelkedő személyiségeit is megismerhetjük! Köszönet az anyag gondos összegyűjtéséért, adjon a jó Isten erős a közzétételéhez is.” „Nagyon hasznos lenne, ha ez az anyag könyv formában is megjelenne.”

További terünk valóban az írásbeli anyag könyvben való megjelentetése.

Buzdítunk mindenkit hasonló kiállítás létrehozására! Mert mi kell hozzá? Csekély önkormányzati támogatás; helyet adó plébános; berendezést kölcsönző iskola, vállalkozó; másolási lehetőséget nyújtó könyvtár; fiatal dekoratőr; számítógépes főiskolás „íródeák”; középkorú és nyugdíjas. Szív és lélek.

Molnárné Szikszai Klára